A HTML formátumú dokumentumok megtekintése egy ún. "World Wide Web
böngészõprogrammal" lehetséges. Hogy miért? A HTML
dokumentum-formátumot tekinthetjük az ún. hyper-text egyik
megvalósítási formájának is. A HTML dokumentum egy olyan
szövegfájl, amely a szövegen kívül tartalmaz ún. "HTML-tag"-eket
- formázóutasításokat -, valamint megjelenítendõ
objektumokra történõ hivatkozásokat is. Ezek a HTML
formázóutasítások (más szóval: parancsok, elemek)
befolyásolják a dokumentum megjelenítését, kapcsolatait. Ezeket
az utasításokat a böngészõprogram értelmezi és
végrehajtja. Ezen okból a formázóutasítás mindig
megelõzi azt a részét a dokumentumnak, amelyre vonatkozik.
A dokumentumkészítéshez használható HTML
utasítások köre állandóan bõvül, a nyelv fejlõdik.
A szabványosítás csak lassan követi a fejlõdést. Ezért
nem minden böngészõprogram tudja a HTML utasítások mindegyikét
értelmezni. Egy böngészõ, ha számára értelmetlen
utasítással találkozik, akkor kihagyja, így nem okoznak
problémát az újabb keletû - még szabványosítatlan -
utasítások a régebbi kiadású WWW-böngészõknek
sem.
Sajnos a fentiek miatt ugyanazt a dokumentumot két különbözõ program
nem biztos, hogy azonos formában fogja megjeleníteni. Más oka is van ennek. A
WWW-n kalandozónál kicsi a valószínûsége annak, hogy
rendelkezésére áll ugyanaz a betûtípus, mint a WWW-oldalt
fejlesztõnek. Vagy képek esetén semmi garancia nincs arra, hogy
minden böngészõprogram ugyanazon felbontásban és
színszámmal tudja megjeleníteni a képet. És így
tovább ...
A HTML-ben mégis az a nagyszerû, hogy nagymértékben
megközelíti a platformfüggetlenséget. Egy HTML dokumentum - ha nem is azonos
módon - mindenki számára megtekinthetõ.
A HTML dokumentum normál szövegfájl. Bármely
szövegszerkesztõvel létrehozható, ill. módosítható,
amely nem használ különleges fájlformátumot vagy ha létezik
TEXT formátumú mentési lehetõség benne.
A HTML utasításokat a szövegben < és > jelek
közé kell zárni. Egy-egy utasítás - HTML parancs, HTML elem -
hatását általában a záró utasításpárja
szünteti meg, amely megegyezik a nyitó utasítással, csak a / jel
vezeti be (természetesen a < és a > jelek között). Az
utasítások nagy része opcionális elemeket is tartalmazhat, melyek csak a
nyitóutasításban szerepelhetnek, a záróban nem. Az opciók
értékadásánál az idézõjel nem mindig
kötelezõ, csak ajánlott. A HTML utasítás kulcsszavaiban nem
különböztetjük meg a kisbetûket és nagybetûket.
|